Amikor felébredtem, egy különös helyen találtam magam. Az oldalam nagyon fájt. A sebem is be volt kötözve. Szikra amint meghallotta, hogy mocorgok, azonnal odarohant hozzám.
- Végre felébredtél!- Mondta, és elkezdett nyalogatni
- Miért, mennyi ideig voltam kómában?- Kérdeztem
- 2-3 napig.-
- Hol vagyunk?-
- Egy űrhajón, vagy min. Ezra idehozott, amikor meglőttek.- Forgatta a szemét Szikra
- Jut eszembe, ő hol van?- Néztem körül
- Elment valahová a barátaival. Azt hallottam, hogy valamit keresnek. Valami tudást vagy mit. Ennyit hallottam.- Mondta Szikra, majd elkezdett fülelni.
- Ha jól hallom, megérkeztek.- Forgatta a szemét ismét
- Most mi legyen?- Néztem rá
- Pihenned kell. Feküdj vissza.-
- Éhes vagyok.-
- Akkor tessék.- Mondta, és elém rakott egy csomó halat
- Ennyit biztosan nem tudok megenni. Segítesz?- Mosolyogtam
- Meg jó hogy!- Nevetett
Megettük azt nagy adag halat, utána pedig visszafeküdtem.
- Most mi legyen?- Kérdeztem
- Nem tudom. Feküdj vissza.- Mondta Szikra
- De nincs kedvem. Nézzünk körül!-
- Nem. Pihenned kell.-
- De léccciiii!- Néztem rá
- Jól van, de mellettem leszel egész végig, és megvárjuk, hogy csönd legyen.-
- Kösssziii!- Öleltem meg
Észre sem vettem, de sikerült visszaaludnom. Mikor felébredtem, Szikra nem volt sehol. Gondoltam, körbenézek. Úgy sem voltam még űrhajón. Kíváncsi vagyok. Az oldalam még mindig sajog, de szépen lassan elindultam. Néma csönd fogadott, amikor kiléptem az ajtón. Szikra meg hová tűnhetett? Biztos elnyelte a föld. Gyakran szokott kiosonni, amíg én alszom. De ez mindegy. Elindultam balra, ahol egy létra álldogált magában. Felnéztem, és egy ágyúszerű valami volt ott. Ami azt illeti, nem nagyon értek az űrhajókhoz. Már megint hatalmába kerített az a különös érzés. De most erősebb, mint eddig volt. De ez nem jóra emlékeztet, hanem inkább rosszra. Mi történhetett, amíg aludtam? Nem sok jó, az biztos. Valami azt súgta, hogy inkább menjek vissza, de túl kíváncsi voltam. Ahogy közeledtem az egyik ajtó felé, annál erősebbé vált az érzés. Muszáj benéznem oda! Nem bírom ki! Egy ideig csak álldogáltam az ajtó előtt, aztán elhatároztam, hogy kimegyek. Kinyitottam az ajtót, viszont nem egy újabb helységet pillantottam meg, hanem megtaláltam a kijáratot. Egy furcsa, sivatagszerű helyen voltam, a csillagok pedig ragyogtak az égen. Körülnéztem, és Ezrát pillantottam meg. Egy kicsit távolabb volt a hajótól, ott ült a homokban. Odamentem, és leültem mellé. Nem tudom, miért, de szomorúnak tűnt. Egy kis pirosan világító háromszöget(?) szorongatott a kezében.
- Mi történt?- Törtem meg a csendet
- Semmi.- Nézett rá a piros dobozkára
- De látom, hogy valami baj van.-
- Mindegy. Úgy sem értenéd.-
- Egyáltalán nem mindegy. Ha magadban tartod, akkor csak rosszabb lesz. Higgy nekem.- Néztem rá
- Oké. Ma nagyon rossz napom van. Elmentünk két barátommal egy küldetésre. Viszont csak ketten tértünk vissza. És miért? Ez a nyamvadt holokron az oka mindennek!- Dobta el a kis dobozt
Szóval holokronnak hívják! Jó tudni.
- Nagyon sajnálom.-
- Mindegy, inkább hagyjuk. Jobban vagy már?-
- Hát, jobban, mint voltam. Köszi.-
- Mit köszönsz?-
- Hát, hogy megmentettél.-
- Ez a dolgom.-
- Tulajdonképpen most hol vagyunk?- Néztem körbe
- Hát, nem Lothal-on, az biztos.- Mosolygott
- De akkor hol?-
- A lázadók bázisán.-
- Tényleg? Még sosem jártam más bolygókon. Születésemtől kezdve ott élek.-
- Én is így voltam vele, de ez már megváltozott. Amúgy hol vannak a szüleid? Nem találtam őket.-
- Anyukámat elvitték a birodalmiak, apukám pedig még a háborúban eltűnt.- Szomorodtam el
- Nekem is. Elvitték őket.-
- De nem ez a lényeg. Most mi lesz?-
- Nem tudom. Majd holnap megbeszéljük.- Mosolygott
Felállt, és felsegített. Ekkor Szikra jelent meg a semmiből, és befurakodott közénk.
- Jó látni! Te meg merre csavarogtál?- Néztem Szikrára kérdőn
- Az mindegy. Te meg mit keresel itt?! Mondtam, hogy maradj bent!- Emelte fel a hangját
- Nincs semmi bajom. Látod?- Forgattam a szemem
- De akkor is megmondtam neked, hogy NE gyere ki.- Morgott
Ezra csodálkozva nézte a beszélgetésünket.
- Már nem vagyok kisgyerek, akinek bébiszitterre van szüksége.- Morogtam vissza
- Na jó, nem tudom, mi folyik itt, de hagyjátok abba!- Zárta le a vitát Ezra
- Gyerünk aludni!- Parancsolt rám Szikra
- Jól van na, nem kell üvölteni.- Forgattam a szemem ismét
Elegem van! Mindig megakarja mondani, hogy mit csináljak! Bogi tedd ezt, Bogi tedd azt! Még egy kicsit morogtam magamban, majd utána visszamentem a kabinomba, és elaludtam.
