3. Rész

Amikor felébredtem, egy különös helyen találtam magam. Az oldalam nagyon fájt. A sebem is be volt kötözve. Szikra amint meghallotta, hogy mocorgok, azonnal odarohant hozzám.
- Végre felébredtél!- Mondta, és elkezdett nyalogatni
- Miért, mennyi ideig voltam kómában?- Kérdeztem
- 2-3 napig.-
- Hol vagyunk?-
- Egy űrhajón, vagy min. Ezra idehozott, amikor meglőttek.- Forgatta a szemét Szikra
- Jut eszembe, ő hol van?- Néztem körül
- Elment valahová a barátaival. Azt hallottam, hogy valamit keresnek. Valami tudást vagy mit. Ennyit hallottam.- Mondta Szikra, majd elkezdett fülelni.
- Ha jól hallom, megérkeztek.- Forgatta a szemét ismét
- Most mi legyen?- Néztem rá
- Pihenned kell. Feküdj vissza.-
- Éhes vagyok.-
- Akkor tessék.- Mondta, és elém rakott egy csomó halat
- Ennyit biztosan nem tudok megenni. Segítesz?- Mosolyogtam
- Meg jó hogy!- Nevetett
Megettük azt nagy adag halat, utána pedig visszafeküdtem.
- Most mi legyen?- Kérdeztem
- Nem tudom. Feküdj vissza.- Mondta Szikra
- De nincs kedvem. Nézzünk körül!-
- Nem. Pihenned kell.-
- De léccciiii!- Néztem rá
- Jól van, de mellettem leszel egész végig, és megvárjuk, hogy csönd legyen.-
- Kösssziii!- Öleltem meg
Észre sem vettem, de sikerült visszaaludnom. Mikor felébredtem, Szikra nem volt sehol. Gondoltam, körbenézek. Úgy sem voltam még űrhajón. Kíváncsi vagyok. Az oldalam még mindig sajog, de szépen lassan elindultam. Néma csönd fogadott, amikor kiléptem az ajtón. Szikra meg hová tűnhetett? Biztos elnyelte a föld. Gyakran szokott kiosonni, amíg én alszom. De ez mindegy. Elindultam balra, ahol egy létra álldogált magában. Felnéztem, és egy ágyúszerű valami volt ott. Ami azt illeti, nem nagyon értek az űrhajókhoz. Már megint hatalmába kerített az a különös érzés. De most erősebb, mint eddig volt. De ez nem jóra emlékeztet, hanem inkább rosszra. Mi történhetett, amíg aludtam? Nem sok jó, az biztos. Valami azt súgta, hogy inkább menjek vissza, de túl kíváncsi voltam. Ahogy közeledtem az egyik ajtó felé, annál erősebbé vált az érzés. Muszáj benéznem oda! Nem bírom ki! Egy ideig csak álldogáltam az ajtó előtt, aztán elhatároztam, hogy kimegyek. Kinyitottam az ajtót, viszont nem egy újabb helységet pillantottam meg, hanem megtaláltam a kijáratot. Egy furcsa, sivatagszerű helyen voltam, a csillagok pedig ragyogtak az égen. Körülnéztem, és Ezrát pillantottam meg. Egy kicsit távolabb volt a hajótól, ott ült a homokban. Odamentem, és leültem mellé. Nem tudom, miért, de szomorúnak tűnt. Egy kis pirosan világító háromszöget(?) szorongatott a kezében.
- Mi történt?- Törtem meg a csendet
- Semmi.- Nézett rá a piros dobozkára
- De látom, hogy valami baj van.-
- Mindegy. Úgy sem értenéd.-
- Egyáltalán nem mindegy. Ha magadban tartod, akkor csak rosszabb lesz. Higgy nekem.- Néztem rá
- Oké. Ma nagyon rossz napom van. Elmentünk két barátommal egy küldetésre. Viszont csak ketten tértünk vissza. És miért? Ez a nyamvadt holokron az oka mindennek!- Dobta el a kis dobozt
Szóval holokronnak hívják! Jó tudni.
- Nagyon sajnálom.-
- Mindegy, inkább hagyjuk. Jobban vagy már?-
- Hát, jobban, mint voltam. Köszi.-
- Mit köszönsz?-
- Hát, hogy megmentettél.-
- Ez a dolgom.-
- Tulajdonképpen most hol vagyunk?- Néztem körbe
- Hát, nem Lothal-on, az biztos.- Mosolygott
- De akkor hol?-
- A lázadók bázisán.-
- Tényleg? Még sosem jártam más bolygókon. Születésemtől kezdve ott élek.-
- Én is így voltam vele, de ez már megváltozott. Amúgy hol vannak a szüleid? Nem találtam őket.-
- Anyukámat elvitték a birodalmiak, apukám pedig még a háborúban eltűnt.- Szomorodtam el
- Nekem is. Elvitték őket.-
- De nem ez a lényeg. Most mi lesz?-
- Nem tudom. Majd holnap megbeszéljük.- Mosolygott
Felállt, és felsegített. Ekkor Szikra jelent meg a semmiből, és befurakodott közénk.
- Jó látni! Te meg merre csavarogtál?- Néztem Szikrára kérdőn
- Az mindegy. Te meg mit keresel itt?! Mondtam, hogy maradj bent!- Emelte fel a hangját
- Nincs semmi bajom. Látod?- Forgattam a szemem
- De akkor is megmondtam neked, hogy NE gyere ki.- Morgott
Ezra csodálkozva nézte a beszélgetésünket.
- Már nem vagyok kisgyerek, akinek bébiszitterre van szüksége.- Morogtam vissza
- Na jó, nem tudom, mi folyik itt, de hagyjátok abba!- Zárta le a vitát Ezra
- Gyerünk aludni!- Parancsolt rám Szikra
- Jól van na, nem kell üvölteni.- Forgattam a szemem ismét
Elegem van! Mindig megakarja mondani, hogy mit csináljak! Bogi tedd ezt, Bogi tedd azt! Még egy kicsit morogtam magamban, majd utána visszamentem a kabinomba, és elaludtam.

2. Rész- Egy furcsa idegen

Másnap reggel nagyon korán keltünk, ugyanis szülinapom volt! Végre kinyithatom az ajándékom, amit az apukám rám hagyott. Igen, ő régen meghalt. Még a háborúban. Az anyukám pedig eltűnt. De mindegy. Nem ez a lényeg. Előszedtem a dobozt az egyik szekrényből. Már éppen kinyitottam volna, mikor kopogást hallok az ajtón. Szikra és én egymásra néztünk. Ki lehet az?
- Nyisd ki az ajtót, tudjuk, hogy bent vagytok.- Mondta egy nem túl kedves hang. Csöndben megfogtam a dobozt, felvettem a hátizsákom, és felültem Szikra hátára.
- Ha nem nyitod ki, akkor berobbantjuk!- Szólalt meg megint
Szikra és én kimenekültünk az egyik titkos alagúton, aztán felszálltunk, és elrepültünk. Távolról még láttam, hogy az egyik inkvivalami, és egy tucat rohamosztagos felrobbantják a házat.
- Most mi lesz?- Néztem Szikrára, és megsimogattam
- Nem tudom.- Válaszolt
- Te tudsz beszélni???- Néztem rá értetlenül
- Várjunk. Te érted amit mondok?!- Kérdezett vissza
- Igen!-
- Hát ez nagyon fura.-
- Bár mondjuk nem ez az egyetlen furcsaság, ami a napokban történt.-
- Egyetértek. De akkor is furcsa!-
- Igen.-
Aztán a távolban megpillantottunk egy tornyot. Ugyan az volt, mint ahol tegnap leszálltunk. Tökéletes lenne búvóhelynek, amíg nem találunk ki valamit. Leszálltunk a bejáratnál, viszont zárva volt.
- Most?- Nézett rám Szikra
- Kinyitom az ajtót.- Válaszoltam
- De hogy?-
- Megoldom.-
Kivettem a táskámból a droid karokat, és kinyitottam az ajtót.
- Látod, mondtam hogy megoldom.- Legyintettem
Bementünk, viszont eléggé elhagyatottnak tűnt. Voltak ott cuccok, de minden tele volt porral. Megbeszéltük Szikrával, hogy mostantól itt fogunk lakni. Aztán ő elment ennivalót keresni, és pedig kitakarítottam. Nem tudom, hogy ki lakhatott itt, de teljes sisakgyűjteménye, illetve egy csomó holmija maradt itt. Egy lerobbant sikló, egy rakat szerszám, minden volt, ami kellett. De ami a legfurcsább volt, az egy napló. Elvolt rejtve az egyik asztal alá. Annyira kíváncsi voltam, hogy ki lakhatott itt, hogy elolvastam. Egy srác jegyzetei voltak, mindenféle érdekességgel. Szikra is megérkezett, több tucat halat tartva a lábában.
- Jó sokáig elvoltál.- Nevettem
- Nem találtam horgászhelyet.- Nézett rám szúrós szemekkel
- Ne kapd fel a vizet, csak vicceltem.-
Erre nem válaszolt semmit, csak elkezdett enni. Én is megebédeltem, aztán megnéztem, hogy mi van a dobozban. Volt benne egy napló, és egy kis dobozka. A napló tele volt titkokkal, érdekes kardos mozdulatokkal és térképekkel. Hirtelen furcsa érzésem támadt, mint tegnap.
- Úgy tűnik, hogy megint találkozunk.- Szólalt meg egy hang. Megfordultam, és az a fiú állt ott, akivel találkoztam. Szikra elkezdett morogni.
- Igen. Még egyszer megkérdezem. Ki vagy te?- Néztem rá
- A nevem Ezra Bridger.-
Ami azt illeti, nem gondoltam volna, hogy válaszol. Ahhoz képest, amit tegnap mondott, ez fura. Na mindegy.
- Én Bogi Syker vagyok.- Mondtam
- Örülök, hogy megismertelek.-
Ezen a mondaton meglepődtem. Tegnap egyáltalán nem volt ilyen kedves.
- Gondolom, hogy te laktál itt.- Mondtam
- Igen, még régen. Azóta sok minden történt.- Mondta
- Gondolom. Mit keresel errefelé?-
- Találkozni akartam veled.-
- De miért?-
- Mert megakartam kérdezni tőled valamit.-
Valami nem stimmel. Mit akarhat tőlem kérdezni? Ezt nem tudtam kideríteni, ugyanis hirtelen valami belecsapódott a toronyba. Erre mindannyian felkaptuk a fejünket, és kifutottunk. Az inkvivalamik és egy csomó rohamosztagos támadtak meg minket, már megint.
- El kell mennünk innen.- Mutatott egy másik irányba Ezra
- De miért? Simán legyőzzük őket.- Néztem Szikrára
- Nem nem és nem. Elmegyünk.-
- Nem megyek sehová.-
- De jössz.-
- Nem megyek.-
- Mondom, hogy el kell innen mennünk!-
- De legyőzhetjük őket!-
- Hahh.. Na jó. Látod őket?- Mutatott a piros kardosokra
- Igen.-
- Na ők azért jöttek, hogy elkapjanak, és valami nagyon rosszat csináljanak veled és a sárkányoddal.-
- De miért akarnának rosszat?-
- Felrobbantották az otthonodat is, vagy nem?-
Ebben igaza volt. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Az idő pedig sürgetett. Amúgy nem is ismerem. Ki tudja, hogy hová visz el engem. De ha nem vele megyek, akkor pedig a Birodalom kap el. Egyik sem tűnt jó ötletnek.
- Szerintem nem kéne vele mennünk.- Morgott Szikra
- De ha nem, akkor meg a Birodalmiak kapnak el.- Mutattam a közeledő ellenségre
Ezra értetlenül nézte a beszélgetésünket.
- Akkor mi lesz?- Nézett rám kíváncsian Szikra
- Jól van. Mutasd az utat Ezra.- Döntöttem el a kérdést
Felugrottam Szikrára, Ezra pedig mögém ült.
- Gyerünk Szikra!- Mondtam, és felszálltunk
A birodalmiak persze nem adták fel. Lőttek, ahogy csak tudtak. Szikrával próbáltuk kikerülni a lövéseket, viszont az egyik inkvivalami eldobta a kardját, ami egyenesen felénk tartott. Ezra felpattant, elővette a kardját, és visszaverte a gonosz fegyverét. Ezra egy jedi, mint az apukám volt. Vagy valami olyasmi. Már majdnem sikerült leráznunk őket, amikor hirtelen eltalált egy lövés. Aztán minden elsötétült.

1. Rész A sorsfordító találkozás

Hát, igen.... Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Azon kívül, hogy volt egy furcsa, de nagyon is valóságosnak tűnő álmom. Na mindegy. Szikra felébresztett, aztán elmentünk a szokásos reggeli repülésünkre.
- Mit csináljunk ma?- Kérdeztem Szikrától, ő meg csak mordult egyet. Felültem a hátára, és elrepültünk a fővárosba. Kicsit körbenéztünk, aztán hirtelen furcsa érzésem támadt. Amikor befordultunk az egyik kanyarnál, valaki belém jött, és a földre estünk. Szikra aggódva rám nézett, én meg nagy nehezen feltápászkodtam.
- Jobb lenne, ha a lábad elé néznél!- Mondtam, és ránéztem. Így nézett ki:

Fél percig csak álltam ott, lefagyva, ő meg engem nézett. Én meg őt. Megint az a különös érzés kerített hatalmába. Aztán két piros kardos ember jelent meg. A srác megfogta a kezem, és futottunk. Szikra meg loholt utánunk. Meg se szólalt. Csak rohantunk. A kardosok pedig utánunk futottak. Nem nagyon akarták feladni. Aztán Szikra megunta, és lőní kezdett az üldözőinkre. Azok pedig nemtudom, hogy hogyan, de megfogták a levegőben, és eldobták jó messzire.
- Na jó! Mi folyik itt? Azok meg miért üldöznek?- Kérdeztem
- Majd elmagyarázom. Most gyere!- Válaszolt a fiú. Azt se tudtam, hogy ki ő, de valami azt súgta, hogy jobb, ha vele megyek. Már elegem volt a futásból, úgyhogy füttyentettem egyet, és Szikra felkapott. Feldobott a hátára, aztán elkaptuk a srácot is. Nagyon felidegesíthette azokat az embereket. Ha egyáltalán emberek voltak. Valahonnan viszont ismerős volt a hangja. Megvan! Hallottam, amikor a lázadók üzentek nekünk, Lothal-iaknak, hogy harcoljunk a birodalom ellen. Én se mondhattam volna jobban. Csak repültünk, és repültünk.
- Mi járatban errefelé?- Kérdeztem
- Semmi közöd.- Válaszolt
- Miért kell ilyen undoknak lenni?- Erre nagy csönd lett. Leszálltunk egy toronynál a peremvidéken.
- Hogy hívnak?- Kérdeztem, de nem válaszolt. Nem értem. Miért nem válaszol? Így hát fogtam magam, és persze Szikrát, és hazamentünk. Otthon várt egy nagy adag hal az asztalon.
- Szikra, mit keres ez itt?- Kérdeztem, ő meg csak mordult egyet. Megvacsoráztunk, aztán leültem mellé.
- Szerinted ki volt az, akivel találkoztunk?- Kérdeztem
Szikra pedig csóválta a fejét. Fogalmam sincs, hogy ki lehetett. Abban viszont biztos vagyok, hogy látni fogjuk még. Aztán mindketten elaludtunk.






Lenne egy kérdésem. Szerintetek legyenek hosszabbak a részek, vagy jók lesznek így? Köszönöm a válaszokat!

Bemutatkozás

Sziasztok! Bogi vagyok. Amióta az eszemet tudom, Lothalon élek. Nem a legszebb bolygó a galaxisban, de én így szeretem. Viszont, amióta a Birodalom kiterjesztette a hatalmát, egyre rosszabb itt az élet. Van egy sárkányom Szikra, és ő a legjobb barátom. Együtt nőttünk fel.

 Ez a blog a Lothal-i életemről és a kalandjaimról fog szólni. Remélem, hogy tetszeni fognak a történeteim.