Másnap reggel nagyon korán keltünk, ugyanis szülinapom volt! Végre kinyithatom az ajándékom, amit az apukám rám hagyott. Igen, ő régen meghalt. Még a háborúban. Az anyukám pedig eltűnt. De mindegy. Nem ez a lényeg. Előszedtem a dobozt az egyik szekrényből. Már éppen kinyitottam volna, mikor kopogást hallok az ajtón. Szikra és én egymásra néztünk. Ki lehet az?
- Nyisd ki az ajtót, tudjuk, hogy bent vagytok.- Mondta egy nem túl kedves hang. Csöndben megfogtam a dobozt, felvettem a hátizsákom, és felültem Szikra hátára.
- Ha nem nyitod ki, akkor berobbantjuk!- Szólalt meg megint
Szikra és én kimenekültünk az egyik titkos alagúton, aztán felszálltunk, és elrepültünk. Távolról még láttam, hogy az egyik inkvivalami, és egy tucat rohamosztagos felrobbantják a házat.
- Most mi lesz?- Néztem Szikrára, és megsimogattam
- Nem tudom.- Válaszolt
- Te tudsz beszélni???- Néztem rá értetlenül
- Várjunk. Te érted amit mondok?!- Kérdezett vissza
- Igen!-
- Hát ez nagyon fura.-
- Bár mondjuk nem ez az egyetlen furcsaság, ami a napokban történt.-
- Egyetértek. De akkor is furcsa!-
- Igen.-
Aztán a távolban megpillantottunk egy tornyot. Ugyan az volt, mint ahol tegnap leszálltunk. Tökéletes lenne búvóhelynek, amíg nem találunk ki valamit. Leszálltunk a bejáratnál, viszont zárva volt.
- Most?- Nézett rám Szikra
- Kinyitom az ajtót.- Válaszoltam
- De hogy?-
- Megoldom.-
Kivettem a táskámból a droid karokat, és kinyitottam az ajtót.
- Látod, mondtam hogy megoldom.- Legyintettem
Bementünk, viszont eléggé elhagyatottnak tűnt. Voltak ott cuccok, de minden tele volt porral. Megbeszéltük Szikrával, hogy mostantól itt fogunk lakni. Aztán ő elment ennivalót keresni, és pedig kitakarítottam. Nem tudom, hogy ki lakhatott itt, de teljes sisakgyűjteménye, illetve egy csomó holmija maradt itt. Egy lerobbant sikló, egy rakat szerszám, minden volt, ami kellett. De ami a legfurcsább volt, az egy napló. Elvolt rejtve az egyik asztal alá. Annyira kíváncsi voltam, hogy ki lakhatott itt, hogy elolvastam. Egy srác jegyzetei voltak, mindenféle érdekességgel. Szikra is megérkezett, több tucat halat tartva a lábában.
- Jó sokáig elvoltál.- Nevettem
- Nem találtam horgászhelyet.- Nézett rám szúrós szemekkel
- Ne kapd fel a vizet, csak vicceltem.-
Erre nem válaszolt semmit, csak elkezdett enni. Én is megebédeltem, aztán megnéztem, hogy mi van a dobozban. Volt benne egy napló, és egy kis dobozka. A napló tele volt titkokkal, érdekes kardos mozdulatokkal és térképekkel. Hirtelen furcsa érzésem támadt, mint tegnap.
- Úgy tűnik, hogy megint találkozunk.- Szólalt meg egy hang. Megfordultam, és az a fiú állt ott, akivel találkoztam. Szikra elkezdett morogni.
- Igen. Még egyszer megkérdezem. Ki vagy te?- Néztem rá
- A nevem Ezra Bridger.-
Ami azt illeti, nem gondoltam volna, hogy válaszol. Ahhoz képest, amit tegnap mondott, ez fura. Na mindegy.
- Én Bogi Syker vagyok.- Mondtam
- Örülök, hogy megismertelek.-
Ezen a mondaton meglepődtem. Tegnap egyáltalán nem volt ilyen kedves.
- Gondolom, hogy te laktál itt.- Mondtam
- Igen, még régen. Azóta sok minden történt.- Mondta
- Gondolom. Mit keresel errefelé?-
- Találkozni akartam veled.-
- De miért?-
- Mert megakartam kérdezni tőled valamit.-
Valami nem stimmel. Mit akarhat tőlem kérdezni? Ezt nem tudtam kideríteni, ugyanis hirtelen valami belecsapódott a toronyba. Erre mindannyian felkaptuk a fejünket, és kifutottunk. Az inkvivalamik és egy csomó rohamosztagos támadtak meg minket, már megint.
- El kell mennünk innen.- Mutatott egy másik irányba Ezra
- De miért? Simán legyőzzük őket.- Néztem Szikrára
- Nem nem és nem. Elmegyünk.-
- Nem megyek sehová.-
- De jössz.-
- Nem megyek.-
- Mondom, hogy el kell innen mennünk!-
- De legyőzhetjük őket!-
- Hahh.. Na jó. Látod őket?- Mutatott a piros kardosokra
- Igen.-
- Na ők azért jöttek, hogy elkapjanak, és valami nagyon rosszat csináljanak veled és a sárkányoddal.-
- De miért akarnának rosszat?-
- Felrobbantották az otthonodat is, vagy nem?-
Ebben igaza volt. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Az idő pedig sürgetett. Amúgy nem is ismerem. Ki tudja, hogy hová visz el engem. De ha nem vele megyek, akkor pedig a Birodalom kap el. Egyik sem tűnt jó ötletnek.
- Szerintem nem kéne vele mennünk.- Morgott Szikra
- De ha nem, akkor meg a Birodalmiak kapnak el.- Mutattam a közeledő ellenségre
Ezra értetlenül nézte a beszélgetésünket.
- Akkor mi lesz?- Nézett rám kíváncsian Szikra
- Jól van. Mutasd az utat Ezra.- Döntöttem el a kérdést
Felugrottam Szikrára, Ezra pedig mögém ült.
- Gyerünk Szikra!- Mondtam, és felszálltunk
A birodalmiak persze nem adták fel. Lőttek, ahogy csak tudtak. Szikrával próbáltuk kikerülni a lövéseket, viszont az egyik inkvivalami eldobta a kardját, ami egyenesen felénk tartott. Ezra felpattant, elővette a kardját, és visszaverte a gonosz fegyverét. Ezra egy jedi, mint az apukám volt. Vagy valami olyasmi. Már majdnem sikerült leráznunk őket, amikor hirtelen eltalált egy lövés. Aztán minden elsötétült.
